Miközben a helyemen ültem becsöngettek és az ofő szinte beesett az ajtón. Mondta, hogy van egy bejelenteni valója. Mi tűkön ülve vártuk a mondandóját, de ő húzta, húzta, húzta az idegeinket. Hirtelen felállt és kinyögte:
-Van egy új osztály társatok!-jelentette be ünnepélyesen. Mi csak döbbenten néztünk, miközben körbe néztem a mögöttem ülő Kata vigyorgott.
-Te tudtál erről?-suttogtam, mire ő alig láthatóan bólintott.
-Emlékszel, hogy nyáron mondtam, hogy megismerkedtem egy lánnyal a táborban?-mire bólintottam és ő meg folytatta.-Nos, ő lett az osztálytársunk, Kamilla!-mosolygott rám és láttam, hogy tényleg boldog. Vissza fordultam és láttam ahogy az ajtó nyílik és belépett az új lány, Kamilla (ezek szerint). Vörös haja volt, zöldes-kék szeme, kicsit rideg volt a tekintete amikor végignézett az osztályon (engem ki is rázott a hideg), de attól még biztos aranyos és kedves lány.
-Nos, ő itt Kamilla. Kérlek gyere közelebb, ne félj, ne állj ott az ajtóban!-a lány becsukta maga után az ajtót és az ofőnk mellé állt.-Na, csak bátran!-mosolygott rá az ofő biztatóan.
-Sziasztok!-szólalt meg végül és intett nekünk.-Kamilla vagyok a barátaimnak csak Kami. Miskolcról költöztünk ide a szüleimmel. Egyke vagyok, nincs testvérem,-sütötte le a szemét, majd újra felnézett.-de van egy aranyhalam .-poénkodott, amit mindenki megmosolygott.-Szeretek biciklizni és rollerezni, Tudom gyerekesen hangzik, de jó móka!-az ofőre nézett aki amolyan ,,igazad van" bólintással mutatta ki egyet értését.-Régen sport szerűen fociztam, de már csak hobbi gyanánt űzöm.-ezt a kijelentését a fiúk tapssal, 'húúú'-zással, és fütyüléssel díjazták, mire ő elpirult csöppet.-Igen, nem csak a fiúk tudnak focizni.-mire felnevettem ő meg mosolyogva nézett rám ,,köszi,köszii,kösziii!!!" nézéssel.-Hát nem tudok már egyebet mondani csak, hogy örülök hogy itt lehetek!-derült a velünk szemben álló lány. Végül így, hogy kicsit jobban megismertük szimpatikusabb.
-Ülj le valahova, kérlek. Válassz egy helyet magadnak!-mondta az ofő. Kamilla körbe nézett, végül megállapodott a tekintete a Kata melletti üres helyen, amit az ofő észre vett. Rá nézett mire mondta:-Nyugodtan menj!-és oda sétált a padhoz. Kami leült és Kata felé fordult és egy öleléssel köszöntötték egymást. Majd felém fordult. Felém.
-Szia -tátogta.
-Hali-intettem zavartan.
-Hogy hívnak?-olvastam le a szájáról.
-Ketrin vagyok.-suttogtam.
-Örülök!-mosolygott.
-Én is, őszintén!-mondtam majd viszonoztam a mosolyt. Majd előre fordultam, majd láttam hogy Kriszti egy lapot tép ki a spirál füzetéből majd hevesen írni kezd. Értettem mit akar így hát el vettem a tolltartójából egy tollat (igen mi így kérdés nélkül használjuk egymás cuccait, mi már ezt megbeszéltük) a levelét várva. Hirtelen abba hagyta az írást és a félbe hajtott papír lapot felém tolta. Ez állt az elején: ,,TITKOS!!!", pirossal. Hm. Várta a reakciómat ami csak egy bólintás volt és tudta ebből, hogy megérettem. Kinyitottam a félbe hajtott papírt és elolvastam, Kriszti ezt írta: ,,Nekem valami nagyon nem tetszik ebben a lányban! (
-Kamilla, látom van gyűrűd! Megnézhetem?-néztem rá, mire ő levette a gyűrűt és felém nyújtotta, de mielőtt átadta volna megállt a levegőben a keze és így szólt:
-Vigyázz rá a dédnagypapámé volt!-bólintottam és odaadta a sast ábrázoló gyűrűt.
Amikor a kezembe fogtam hirtelen bevillant egy pár árny és egy férfi aki már meghalt, de nem lett árny. Ez a férfi ezek szerint Kamilla dédnagyapja. Majd hirtelen szenvedő árnyakat láttam. A kezem izzani kezdett és úgy láttam hogy a gyűrű forr. Magam előtt egy férfit láttam aki a csuklómat megragadva elkezd magyarázni az árnyakról, a vadászaikról és Kamilláról, meg rólam. Mikor abba hagyta zúgott a fülem és homályosan láttam, de egy pár másodperc után jobban volt. Mikor vissza adtam a gyűrűt Kata aggódva nézett rám.
-Úr isten, jól vagy?! Falfehér vagy!-fürkészett a tekintetével, aggódó szemeivel.
-I-igen jól vagyok, csak kicsit szédülök..-dadogtam. Majd gyorsan vissza fordultam és Kriszti figyelt, miközben a fejemben még mindig azok a képek játszódtam mint amik fél perce. Remegő kézzel nyúltam a toll majd a papír irányába, amit barátnőm adott még olyan öt perce. Elkezdtem írni: ,,Nem hiszem el! Gyere segíts felállni és menjünk oda az ofőhöz, hogy szédülök és te meg kikísérsz a mosdóba." Oda toltam Kriszti elé, aki rögtön elolvasta és már kezdtük is. Szóltam neki hogy ,,segítsen" felállni majd oda mentünk az ofőhöz aki kiengedett minket. Kiléptünk az ajtón és futásnak eredtünk, meg sem álltunk a lány WC ajtajáig. Berontottunk a fülkékkel teli helyiségbe és megmostam az arcom, Kriszti meg a hátát neki támasztva a falnak leguggolt. Kicsit néztem a tükörképemet, ami úgy festett, hogy a szemfestékem elfolyt a víztől és az arcom meg úgy nézett ki mintha levakolták volna. Ez az. Barátnőm felé fordultam aki nyújtotta a szempilla spirált, szemceruzát és szemhéjtust. Letöröltem az arcomat és ami még maradt a szememen festék lemostam jó alaposan, közben meg a jelen lévő barátnőmnek magyaráztam:
-Kamilla egy árnyvadász!!! Mikor megfogtam a gyűrűt izzott, égette a kezem. Egy férfit láttam, aki nem lett árny elmúlása után. A férfi Kami dédnagyapja, övé volt az a gyűrű. Magyarázott az árnyakról, a vadászokról, Kamilláról és... és rólam.-hadartam és láttam a legjobb barátnőmön, hogy nagyon koncentrált.-A gyűrűn nem olyan minta van ami az én nyakláncomon van hanem egy sas!-néztem rá bizakodva, hogy érti.-A leveledre meg az a válaszom, hogy nem akarok vele beszélni! A nyakláncom meg igen az árnyaktól van.-mosolyogtam rá, mire bólintott, hogy érti. Én is leguggoltam a falhoz támaszkodva. Mindketten magunk elé bámulva guggoltunk. Ő a hallottakat dolgozta fel. Én meg azt próbáltam amit láttam, hallottam, megtudtam. A már szinte kínos csendnek Danka vetett véget.
-Hol vagytok eddig? Az ofő küldött hogy nézzelek meg titeket, mert már több mint 20 perce itt vagytok.-nézett ránk összeráncolt szemöldökkel. Kriszti a hallottakra felpattant és oda ment a lányhoz, majd berángatta a mosdóba.
-Ne barátkozz Kamillával!-támadtunk le. Szegény megszeppenve, nagy elkerekedett szemekkel nézett ránk.
-Emiatt nem kell félnetek!-vigyorgott.-Úgy sem valami szimpi.-vonogatta a vállát.
-Na, így kell ezt!-mondta Kriszti. Majd vissza mentünk a terembe.
[...]
Vége lett a napnak. Haza mehetünk, jeee!!! Hárman indultunk haza, Kriszti, Danka (kiderült nem messze lakik Krisztitől és tőlem) valamint én. A járdán és az úton (Danka) gyalogolva sétáltunk haza felé. Mikor a kereszteződésbe értünk elköszöntünk egymástól, utána pedig Danka balra, Kriszti jobbra, én meg egyenesen folytattam az utunkat.
[...]
Mivel nem volt házi így leültem a függő fotelomba ami jelenleg a nappali egyik sarkában van,
és fel néztem Facebookra. Mindenki online volt. Láttam hogy van egy jelölésem. Megnéztem és Kamilla volt az (nem jelöltem vissza). Majd jött egy üzenetem. Kamilla megint így beszélgettünk:
Na hát ez...! Ki léptem a csetből és láttam ezt a posztot, amihez nekem is hozzá kellett szólni!:
Nos így már tudja, hogy nem pont az osztály kedvence, így is hogy még új tanuló. Kicsit Facebookoztam még majd felmentem Twitterre. Ez a poszt várt ott:
'Ezt nem hagyhatom annyiban!' Gondoltam magamban. Már akartam választ írni, de Kriszti rám írt:
Fel idegesítettem magamat ezen. Kiléptem, majd a nap további részében kitakarítottam a szobámat (bármilyen hihetetlen is ez a tény), majd lefeküdtem aludni...