1.Rész: A Sötétség Bövületében 1/2

Reggel amikor felkeltem furcsa érzésem volt. Felültem, körbenéztem és egy árnyat láttam az író asztalomnál, aki a rajzaimat nézte, majd megnyugodtam. Csak ő az. Majd vissza feküdtem.

•   Ketrin vagyok egy lány, aki kiskorában az árnyakkal beszélt. Édesanyám elvitt agyturkászhoz mert azt hitte megőrültem. Szépen lassan nőttem és több árny jött körém. Én meg nem foglalkoztam vele. Akaratom ellenére az árnyékom sokszor máshogy mozdult. Nem tehettem mást, csak hogy álmomban beszéltem velük. Így lettem én a kiválasztott. Mostmár 16 éves vagyok, gimnazista. 

 Nem tudtam vissza aludni így elkezdtem készülődni. Az árny még mindig ott volt és nézelődött, majd elkezdtünk beszélgetni. Mesélt az alvilágról, a többiekről (akik ritkán jelennek meg mostanában), és hogy milyen szépek a rajzaim (amik árnyakat ábrázoltak). Felöltöztem, reggeliztem és egyéb dolgok aztán elindultam. Kiléptem az ajtón és szépen sütött a nap. Rajtam meg nagykabát sapka, sál. Vissza mentem és felvettem egy farmert, egy vékony bőrdzsekit és a torna cipőmet. Majd nyomtam egy selfiet, eszembe jutott, hogy az iskolában a kék ombre miatt a hajamban? Majd ki jön. Mindegy.

Ahogyan sétáltam a az utcánkban megláttam, hogy nincs meg az árnyékom.Jajj, de jó, kereshetem meg. Megint... Elindultam arra amerre hallottam hogy felborul egy kuka. Az árnyékom volt az. Oda szaladtam hogy rálépjek, de nem sikerült. Menekült, követtem. Ez volt egy sikátorig. Gondoltam ,,minden árnyat ismerek, mi bajom lehet itt ebben a sikátorban?". Besétáltam. Halottam valaki lépteit. DE HÁT AZ ÁRNYAKNAK NINCSENEK LÉPTEI!!! Megfordultam és elvesztetem az eszméletem....